Ahogy figyeljük a parlamenti vitákat, még sohasem hangzott el ez a szó: szeretet. Mondhatnánk erre, hogy a szeretet, mint fogalom nem illik a Tisztelt Házhoz, ahol legfeljebb a közjót és a közérdeket emlegetik és az érzelmi megnyilvánulások többnyire tapsban vagy közbekiabálásokban nyilvánulnak meg.
A szeretet magánüggyé vált a gyengeség jelévé, s aki megpróbálna a szeretetről szólni. valószinüleg gúny tárgya lenne, vagy álszentséggel vádolnák. A politika a tények és számok világa és nem szoktak humanizmusról szónokolni.
A szeretet civilizációját Jézus Krisztus hirdette meg, sok" új ember" született
azóta, de a régi emberek maradtak számszerü fölényben, és látszólag ők kormányozzák a világot, érzelemmentesen, sokszor könyörtelenül.
PEDIG A SZERETET HIT ABBAN, HOGY ÁLTALA JOBBÁ TEHETŐ A VILÁG.
A szeretet nem szavakon múlik. A szeretet szemérmes és mindig jót akar a másiknak, ez olyan, mint a láthatatlan gyógyitó sugárzás, melynek forrása a szivben van és mindhalálig, sőt a testi halál után is kiapadhatatlan.
Talán nincs messze az az idő, amikor a politika szerethető lesz és az új emberek példát mutatnak a régi embereknek, lelkiismeretük megszólal és segitséget nyújtanak a sok nélkülöző, létminimum alatt élő embereknek.
Kommentáld!