Bosszantó adománygyűjtés
Amikor természeti katasztrófa
van, szél, eső, árvíz, földrengés, akkor érthető és alapvető követelmény
a szolidaritás, az adománygyűjtés, az adakozás. Most azonban bosszant
és dühít a kéregetés, a gyűjtés. Nem azért, mert embertelen vagyok,
vagy, mert nem sajnálom a vörösiszap károsultjait. Egészen más miatt
háborgom.
A természeti katasztrófákkal szemben ennek a tragédiának megvannak a
felelősei, akik nem fillérezgetnek a hónap végén, s olyan
rablóprivatizáció alapján került birtokukba a MAL Zrt, aminek
eredményeképpen felmásztak Magyarország leggazdagabbjainak húszas
listájára. Fizetni, kártalanítani nem akarnak, illetve megalázó mértékű
támogatásokat ajánlgatnak fel, amelyet józan és magára valamit is adó
ember nem fogad el. A törvény pedig gyenge, mint a harmat, hiszen az
okozó cég vezetője nem került előzetes letartóztatásba, s még mindig
magas lóról beszélnek a károsultakkal, illetve azok védőivel.
Mindeközben rádióból, TV-ből és újságokból állandóan azt halljuk, hogy
adakozzunk a vörösiszap károsultjai javára. S ma már azt is megmondják
bizonyos TV-csatornák, hogy mit, és mennyit. És ez is felháborító.
Felháborító és bizonyító tény is. Bizonyítja azt, hogy lehet bárkinek
hatalmas vagyona, ha emberség, szeretet nincs benne mit sem ér! Ha
felelősségérzet sincs benne, akkor még kevesebbet ér… semmit. Mert a
szegény többet ad – tudjuk a krisztusi példabeszédből -, mint a gazdag,
aki csak ímmel-ámmal filléreket dob a rászorulók elé. A proliból akkor
sem lesz úriember, ha milliárdjai vannak. Mert mint mondja a szólás:
kutyából nem lesz szalonna. Temetésre pénzt adni, és öt év alatt
részleges kártérítésről beszélni nem felháborító, hanem elementáris
dühöt kelt az emberben, akinek a keze akaratlanul is valami kötél félét
keres…
A dolog másik része pedig az igazságszolgáltatás ingoványos talaját
érinti, amely szintén tele van vörösiszappal. Hiszen, ha ennek a
tragédiának nem a tulajdonosi kör a felelőse, akkor mostantól
Magyarországon senkit semmiért nem lehet többé elítélni, s a bent lévő
rabokat is azonnali hatállyal ki kell engedni. Ugyanis ezek után minden
károkozás, lopás, rablás, gyilkosság a természet felelőssége. Ki milyen
természettel születik, annak megfelelően él. Ha természetéből fakadóan
lopnia kell, lopjon, hiszen az is természeti katasztrófa, ha emberekbe
lövet, mert miniszterelnök, akkor az sem bűn, hiszen ő jót akart, és nem
felelős, annak a bűnéért, aki elhúzta a ravaszt. És folytathatnám a
sületlen példákat, de minek. Ilyen ország, mint Magyarország nincs még
egy a világon. Ma semmi szükség Magyarországon az igazságszolgáltatásra,
az ügyészekre, a bírókra, mert nélkülük talán erkölcsösebb volna a
világ… Nem beszélve az ügyvédekről, akik sajátos haszonszerzési vágyból
nem ügyvédként, hanem már-már bűnpártolóként működnek. A magyar
igazságszolgáltatásból egyetlen apró dolog hiányzik: az erkölcsi
feltételek. A jog pedig erkölcs nélkül semmit sem ér, illetve rombolja a
társadalom amúgy sem maga szintű magyar társadalmi erkölcsöt.
Mert mit is von le az állampolgár a jelen esetből?
Egyetlen dolgot: - Ha nekik szabad, akkor nekem is.
Jogilag pedig precedensként lehet kezelni, és erre hivatkozni minden
olyan ügyben, ahol politikai, milliárdos vagy egyéb kedvezményezett
állna bíróság elé a felelősség megállapítását okán. A gyűjtés másik
elítélendő része az, hogy a tulajdonos károkozók a társadalommal
fizettetik meg az általuk okozott súlyos kárt, s nem kapnak büntetést
azért, mert kilenc ártatlan embert megöltek. Ergo: a gyilkosság is
büntetés nélkül marad. Ez pedig rosszabb példa a társadalom számára,
mint halálbüntetés eltörlése. Ez az ügy Magyarország keresztmetszete
minden tekintetben. Volna tehát egy ötletem: össze kell vonni a polgári
és a büntető törvénykezést… A többit a szakemberekre kell bízni… Végül megjegyzem: Gyurcsány Ferenc még mindig szabadlábon van!
Bejegyezte:
Stoffán György
dátum:
12:46
Kommentáld!